Milyen egy csótány lenni egy japán játékbemutatón

Milyen egy csótány lenni egy japán játékbemutatón

Megint ez az álom volt.


optad_b

Játékbemutatón vagyok. A tömeg ujjong. Testem melegnek érzi magát a fluoreszkáló fények alatt. A kamerák rám, testemre, megaláztatásomra és rémületemre koncentrálnak. Senki sem hallja csendes segélykiáltásaimat. Mit tettem azért, hogy megérdemeljem ezt a sorsot, amelyet csak Kafka-féle emberek tudnak elképzelni?

A vákuum kamra dezorientál, nem találom a lábam. Megfogok mindent, ami megállítja a mozgást, de a hatosom haszontalanabbá válik, miközben előre-hátra csúszok a súrlódásmentes kamra hosszában. Volt idő, amikor megmásztam a legvékonyabb falat, szorosan a plafonokhoz tartottam magam. Semmi sem tudott összezúzni, nem odafent.



A levegő húz és taszít. Megcsípem magam. Ez nem lehet igazi! A terrorom az egyetlen, ami meggyőz az ellenkezőjéről. Ez van igazi. Meg fogok halni. A halálban azt mondják, fény van az alagút végén - az alagutamat mégis áthatolhatatlan sötétség zárja le, amelyet időnként az uvulák rezgései törnek meg.

Túléltük a dinoszauruszok kihalását és kitartottunk a bubói pestis idején. A 2017-es nagy digitális lázadás után is boldogulni fogunk. De nem kerülhetem el ezt a csövet. Végül felhagytam a sors megragadásával és elfogadtam. Pillanatok alatt kaja leszek. Remélem finom vagyok.

Végül beszippantok az ember sötét szájába, a fogak bezárnak az emésztőrendszer savas feketeségébe.



Aztán felébredtem.

A fészkem kényelmében vagyok, millió gyermekemmel. Most kaptam hírt a lámpák kialudásáról; az antennáim egy pizzakéregben helyezkednek el a ház északi oldalán a kanapé alatt. Ezen éjféli uzsonna után csak egy jó éjszakai pihenésben reménykedhetek.

H / T BroBible | P hoto via Kasaragod Tv / Youtube